A fotózásra nem úgy érdemes készülni,
mint egy eseményre, ahol teljesíteni kell.
Nem egy vizsga.
Nem egy szerep.
Ez a fotózás inkább egy találkozás.
És ahogy minden valódi találkozásnál,
itt sem az a fontos, hogy mit hozol magaddal,
hanem hogy hogyan érkezel meg.
Nem kell jobban lenned.
Nem kell más állapotban lenned.
Nem kell megoldanod semmit magadban előtte.
A fotózás nem a végpont.
Hanem az a hely, ahol pont azzal dolgozunk, ami van.
Ha fáradt vagy, az is rendben van.
Ha bizonytalan vagy, az is.
Ha éppen sok minden zajlik benned,
az nem akadály – hanem kiindulópont.
Ha tudsz, a fotózás előtti napokban:
Nem azért, hogy „szebb” legyél,
hanem hogy kapcsolatban legyél a testeddel.
Olyan ruhát válassz,
amiben jól és önazonosan érzed magad.
Az számít, hogy:
Minél konkrétabb elképzeléssel érkezel arról,
hogy milyen képet szeretnél,
annál nehezebb valóban jelen lenni.
Ez nem azt jelenti, hogy ne vágyj.
Hanem azt, hogy hagyd meglepni magad.
A legigazabb képek
nem abból születnek, amit elképzeltél,
hanem abból, amit megengedtél.
Nem kell sietned.
Ez a fotózás időt kér.
És cserébe teret ad.
Ha csak ennyit teszel meg magadért:
megengeded, hogy ne legyen más dolgod,
már jól készültél.
Ez a fotózás arról szól,
ahogy te találkozol önmagaddal
egy megtartott térben.
És erre nem lehet tökéletesen felkészülni.
Csak megérkezni és megengedni magadnak, hogy a történeted kifejezhesse magát.